20 ÉV! ÖRÖMKONCERT

Fiatal koromban, mielőtt felfedeztem volna a táncművészetet és teljesen elköteleződtem volna mellette, a rajzolás nyűgözött le. Ma is ugyanezt a megszállottságot őrzöm abban, amit munkáimban a mozdulat felépítése és térbe helyezése iránti vonzalomnak nevezek. Honnan indulok, hová tartok, mi lesz az utam... Valószínűleg megőriztem ezt a kimondhatatlan késztetést, hogy nyomot hagyjak a művészi gesztussal, párosulva a szívügyemmel: az idővel való kapcsolattal.

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”