Program


4. A szín képe, a kép misztériuma

4. A szín képe, a kép misztériuma

A MODEM aktuális kiállítása, A szín képe, a kép misztériuma címen átfogó válogatást mutat be a legjelentősebb hazai magángyűjtemények közé tartozó Antal–Lusztig-gyűjtemény monokróm festészeti darabjaiból.

Nincs aktuális előadás

Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!

A MODEM aktuális kiállítása, A szín képe, a kép misztériuma címen átfogó válogatást mutat be a legjelentősebb hazai magángyűjtemények közé tartozó Antal–Lusztig-gyűjtemény monokróm festészeti darabjaiból.A debreceni múzeumoknál letétbe helyezett kollekció egyik jelentős műcsoportja, az említett hagyományra koncentrálva, több száz hazai és nemzetközi alkotást számlál. Tulajdonosa, dr. Antal Péter a 2000-es évek közepén kezdett monokróm festményeket vásárolni, a több mint ötszáz mű gyűjteményének különálló szegmensét képezi. Az elmúlt évtizedekben számos itthoni és külföldi tárlaton láthattunk kisebb-nagyobb szelekciót ezekből a  monokróm munkákból. Az egészében azonban eddig még sohasem látott anyag jelentőségét többek között az adja, hogy e kivételes gyűjtői elköteleződésnek köszönhetően a monokróm festészet szellemisége és öröksége nemcsak az egyes életművekben, konzekvens alkotói törekvések mentén él tovább a hazai diskurzusban, hanem az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott kiállítások alkalmából megjelenő sajtópublikációk révén időről időre a közbeszédben is felbukkan. Ezzel pedig hozzájárul a témáról szóló kommunikáció folytonosságához és a monokróm magyarországi fejezetének megkérdőjelezhetetlen történeti (és internacionális) beágyazódásához.

A monokróm festészet irányzatának egyik legfontosabb képviselője, Marcia Hafif 1978-ban publikálta Megint elölről című programadó esszéjét, amelyben a történeti referenciákig visszanyúlva dekonstruálta a festészet médiumát. Írásában tett javaslata szerint ahhoz, hogy a festészetet újra el lehessen kezdeni, meg kell vizsgálnunk Rodcsenko, Malevics, Strzemiński, Barnett Newman, Mark Rothko, Ad Reinhardt és mások a festészet végéről tett állításait. Ugyanis elérkezett a pillanat, amikor – ahogy írja – „a festészet mint vállalkozás kérdésessé vált és »törlés alá« került”. Erre a pillanatra pedig megoldásként az a lehetőség kínálkozott, hogy „azok a művészek, akik még mindig érdeklődtek a festészet iránt, a festészet elemzésébe kezdtek és a festészet mibenlétének alapkérdéséhez fordultak újra”, de nem azért, hogy definiálják a festészetet, hanem hogy képesek legyenek életet lehelni belé azzal, hogy az egészet újrakezdik.

Marcia Hafif teoretikus felvetéseiből kiindulva az egyik legismertebb amerikai monokróm festő, Joseph Marioni megfogalmazásában a monokróm festészet mint „irányzat” leginkább olyan 20. századi kutatásnak tekinthető, amely a festészet meghatározó princípiumainak feltárására vállalkozott. S mint ilyen, a monokrómia iránt elkötelezett festők számára lehetővé tette az elődök festészeti tanulságainak szintézisét a festészet fundamentális vizsgálatával. A kutatással összefüggésbe hozható festők és életművek a festészet materiális összetevőiből kiindulva, de az absztrakción túllépve új alapokra helyezték a festmény (kép) és a néző viszonyát, újradefiniálták a festmény (kép) és a tárgy fogalompárosát, és mindenekelőtt felszabadították a festék anyagiságát az ábrázolás évszázados béklyója alól.

 

Az Antal–Lusztig-gyűjtemény monokróm szegmenséből ez alkalommal válogató kiállítás 7+1 külön egységbe szerveződve kalauzolja végig a látogatót egy olyan – egyszerre fizikai és imaginárius – útvonalon, amely a festészet anyagi összetevőiből kiindulva a monokróm festők kutatásain keresztül a festészet olyan evidensnek gondolt fogalmain vezet végig, mint a gesztus, a kép tere, a kép határa vagy a kép rétegei. A hazai és nemzetközi alkotók egyes szekciókba rendezett munkái azonban nemcsak ezekről a fogalmakról alkotott általános elgondolásokat árnyalják, hanem a festészet azon misztériumához is közelebb engednek, amelynek eredményeképp a festék matériájának a felszabadítását követően létrejöhetett a portré műfajának azon típusa, amely a szín képét ábrázolja.

Az egyes szekciókban kiállított festők legtöbbjét a festészet önreferenciális feltételei foglalkoztatják, ilyen irányú vizsgálódásaikhoz pedig a legbiztosabb terepet a monokróm formanyelv nyújtja: ennek keretei lehetővé teszik számukra, hogy minden üzenet közlésétől és minden narratív tartalom megjelenítésétől radikálisan elzárkózzanak. A radikális festészet (Radical Painting) irányzatának képviselői a monokrómia lehetőségén keresztül a festmény és a hordozó strukturális vizsgálatára, ezzel párhuzamosan pedig a színre és a kép tárgyjellegére helyezik a hangsúlyt. A színt önálló, minden felülettől és formától elhatárolható entitásként kezelik, és ezt a mindentől független entitást az önmagáért való (kép)tárgy fizikális dimenzióinak lehetőségein keresztül állítják a néző elé.

Kurátor: Zsikla Mónika

 

Művész: Marcus ABEL / Giuseppe AMADIO / Anne APPLEBY / Bernard AUBERTIN / César BALDACCINI / Torie BEGG / Hagan BENGTSSON / BERNÁT András / Alfonso FRATTEGIANI BIANCHI / Bram BOGART / Alan CHARLTON / Philippe CHITARRINI / Christiane CONRAD / CSEH Szilvia / Christoph DAHLHAUSEN / Rudolf de CRIGNIS / Alec De BUSSCHÈRE / Gioppe DI BELLA / Arturo DI MARIA / Hadrien DUSSOIX / ERDÉLYI Gábor / Helmut FEDERLE / FELEDY Gyula Zoltán / FORGÓ Árpád / Rossella FUMASONI / GÁL András / Jakob GÄSTEIGER / Johannes GECCELLI / Alex GERN / Ludwig GERSTACKER / Johannes GIRARDONI / Raimund GIRKE / Kuno GONSCHIOR / HAÁSZ István / Marcia HAFIF / HANTAÏ Simon / Herbert HAMAK / HENCZE Tamás / René HERAR / Manfred JÄGER / Jeong Sook AHN / Dorothae JOACHIM / Zebedee JONES / Jus JUCHMANS / KÁLDI Katalin / KÁROLYI Zsigmond / KEPES György / Imi KNOEBEL / Hartwig KOMPA / Marie Joe LAFONTAINE / Edwina LEAPMAN / Ciarán LENNON / Sol LEWITT / Erik LINDMANN / Omar LUDO / James LUMSDEN / Vincent MARRAS / Jason MARTIN / Pierro MANZONI / Umberto MARIANI / Joseph MARIONI / Ingo MELLER / Jürgen MEYER / MOLNÁR Vera / Kiminori MIZOBE / A. Paola NEUMANN / Hermann NITSCH / Gunnar OKNER / Gianluca PATTI / Thomas PHIL / PAUER Gyula / Frank PIASTA / Alfredo PIRRI / Paul RAGUÉNÈS / Jochims RAIMER / Dirk RATHKE / Gerhard RICHTER / Rene RIETMEYER / Perry ROBERTS / Rolf ROSE / Arnulf RAINER – Dieter ROTH / Michael RÖGLER / Yuko SAKURAI / Constanze SCHWEIGER / Phil SIMS / Soós TAMÁS / Andre STEMPFEL / REIGL Judit / Rudy STANZEL / ŠWIERKIEWICZ Róbert / SZABÓ Dezső / SZALAI Kata / SZLÁVIK Barbara / Cedric TEISSEIRE / Heiner THIEL / Irene THOMET / Frederic Matys THURSZ / Peter TOLLENS / Jorrit TORNQUIST / TÖLG-MOLNÁR Zoltán / Lee UFAN / Günther UMBERG / VARGA Gabi / Dieter VILLINGER / Winfried VIRNICH / Icke WINZER / Duane ZALOUDEK / Herbert ZANGS / Jerry ZENIUK / John ZINSSE

Ajánlatunk


Antony Jay és Jonathan Lynn politikai komédiája, amelynek az eredetét jelentő tévésorozat a BBC műsorán aratott világsikert, a hatalom sajátos kulisszái mögé enged betekintést.

A Rátonyi Róbert Színház zenés családi mesejátéka a Barlangszínházban!

2022. októberében elindítottuk interaktív improvizációs-est sorozatunkat. Minden hónapban egy rendhagyó estére játszani hívjuk közönségünket. Ezen kivételes alkalmak mindig a legkülönfélébb témákat járják körül, más-más színészekkel, a legkülönfélébb játékszabályok szerint, de mindenképpen nézőink aktív közreműködésével. Vágjunk bele együtt! Lesz, ami lesz!

Ajánló


A darab egy különleges és Magyarországon egyedülálló feldolgozásban viszi színpadra Petőfi Sándor életének egy meghatározó időszakát.

“Két kezem formálja, a lábam járja, szívem muzsikája!“ Magyar cigány mesterségek, virtuóz táncok, életérzések...

Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!