Program

Barokk koncert: Gibbons, Purcell, Lully, Corrette, Locke, Montéclair

Budapesti Fesztiválzenekar, Zeneakadémia, Nagyterem
1068 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.

Stefanie True (szoprán)
művészeti vezető és barokk hegedű: Midori Seiler
barokk gesztika: Sigrid T’Hooft

Aktuális előadások

2025. Febr 7. péntek, 19:45

Jegyvásárlás

2025. Febr 8. szombat, 15:30

Jegyvásárlás

Leírás
Képek, videók

Orlando Gibbons: 4. fantázia két hegedűre
Henry Purcell: „Music for a While” – ária az Oidipusz kísérőzenéjéből, Z. 583
Jean-Baptiste Lully: Phaëton – szvit, LWV 61
Michel Corrette: 25. (g-moll, „Les sauvages et La Furstemberg”) komikus concerto
Henry Purcell: g-moll chaconne, Z. 730
Matthew Locke: The Tempest (A vihar) – szvit
Michel Pignolet de Montéclair: Le Retour de la Paix (A béke visszatérése) – kantáta

Hat angol és francia szerző műveivel áll színpadra a Fesztiválzenekar historikus együttese. A „barokk hegedülés legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb alakja”, a régizenei esteket évek óta kézben tartó Midori Seiler vezetésével fantáziát, áriát, szvitet, concertót, chaconne-t és kantátát hallhat a közönség. A program a reneszánsz hagyományokat megtörő Gibbons duójával indul, majd a barokk operákból és kísérőzenékből készült válogatások és paródiák után Montéclair világi kantátájával zárul. Utóbbiban és Purcell áriájában a BFZ visszatérő vendégművésze, a kanadai születésű Stefanie True énekel szólót. A korhű hangszerek mellett korabeli viseletek és a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértője, Sigrid T’Hooft koreografált mozgássorai teszik teljessé az időutazást.

Gibbons korában, a 17. század első évtizedeiben a zene elsősorban a szöveg hordozója, a hegedű a kíséret része volt. Hat fantáziájával a szerző felemelte és szólistává tette a hangszert, megelőlegezve a barokk instrumentális zene virtuozitását. A mű zsonglőrködés az imitációval, ritmussal, motívumokkal.

Oidipusz tragédiáját a 17. század ünnepelt költője, John Dryden is feldolgozta. Verses drámája 3. felvonásában a tettes után nyomozó papok megidézik a meggyilkolt király szellemét, és ehhez az alvilági istenek segítségét kérik. A jelenethez Purcell komponált „betétdalt”, amelyben Laiosz szellemének feljövetelét kromatikusan emelkedő basszussal festette meg.

Ovidius Átváltozások című elbeszélő költeményének második könyve a Nap szekerén száguldó Phaethón történetével indul, akit az apjától, Héliosztól kapott pillanatnyi hatalom hamar tragédiába ránt. Lully tragédie en musique műfajú operája tanmeseként is értelmezhető: senki ne mérje magát a Nap(király)hoz.

Michel Corrette huszonöt concerto comique-ot tartalmazó sorozatának záródarabja 1773-ban született. A nyitótétel Rameau A gáláns Indiák című operabalettjének híres Les sauvages (A vadon) tételét, a másik kettő Jean-Jacques Rousseau Le devin du village (A falusi jós) című operájának részleteit dolgozza fel.

A szenvedélyes művészetpártoló II. Károly nevéhez kapcsolódó angol restauráció idején számos színházi kísérőzene született. Noha nem tudjuk, Purcell milyen darabhoz komponálta chaconne-ját, a mű hangulata és ereszkedő ismétlődő basszusa a Dido és Aeneas híres lamentójának előhangja.

Matthew Locke, a 17. század egyik legjelentősebb angol szerzője egy olyan korabeli operához írt hangszeres számokat, amely Shakespeare A vihar című darabjából készült. A függöny felgördülése előtt megszólaló zene sokkoló erejével azonnal letaglózhatta a hallgatót, és a szerző később sem spórolt a meghökkentő és szélsőséges hatásokkal.

Montéclair huszonnégy kantátából álló gyűjteményében A béke visszatérése zárja az első kötetet. A szoprán hangra és vonósegyüttesre írt 1706-os mű nyolc tétele a háború gonoszságáról, sorsról, haragról, hibákról, mennyországról, ragyogásról, erőfeszítésekről és trombitákról mesél.