Rumini Ferrit-szigeten

"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.

A régi görögök szerint nem az a bölcs, aki sokat tud, hanem az, aki tudja, mit érdemes csinálni. Tehát a bölcsesség a lényegre vonatkozó gyakorlatias tudás, amely eligazít abban, hogyan érdemes élni. A fő kérdés tehát az: miként lesz az élettapasztalatból életbölcsesség? A tapasztalati tanulás modellje szerint négy állomást járunk be újra meg újra, miközben a tudásunk a világról, az életről folyamatosan bővül. A négy állomás: FELFEDEZÉS, GONDOLKODÁS, DÖNTÉS, CSELEKVÉS A négy lépésnél buktatók is várhatnak ránk, de a továbblépés lehetőségei is feltárulnak.

Csányi Miklós kulturális menedzser új tájházat nyit meg Szabadszálláson, mely alkalomból sorsdöntő kérdésre kell választ adnia. Döntésének következtében kalandos utazásra indul lelkiismeretének útvesztőjében. Az útvesztő végén újabb választás elé kényszerül – hogy jól választ-e, avagy sem, döntsék el Önök!