Bogyó és Babóca 6. - Csengettyűk

“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/

Richardnak valami hiányzik a munkahelyére való mindennapi ingázáson és a családi életen túl. Mígnem egy szép napon, hazafelé tartva a vonatablakból észrevesz egy titokzatosan vonzó, fiatal nőt...

A régi vicceket, tréfás meséket és pajzánságokat esmét új köntösbe bújtatja a szerző, a padláson porosodó pendelyeket megint kifehérítik s magukra öltik a leányok, menyecskék és asszonyok, a férfiak pedig fényesre kefélik csizmáik szárát, és országjáró útjára indul a “Medve kettő”, hogy az első Medvét oly féktelen szeretettel üdvözlő kicsi és nagy településeken újra megdolgoztassa a rekeszizmokat.