Művészet

A New York-i a Postmodern Jukebox a kétezres évek könnyűzenéjének egyik legizgalmasabb vállalkozása. A Scott Bradlee által alapított együttes tagjai feszegetik a zenei határokat: különböző, jazz, swing, soul, blues vagy éppen doo-wop stílusban átdolgozott világslágereket adnak elő, semmihez sem hasonlítható élményt nyújtva a hallgatóknak.

„Túl sötét.” „Micsoda posvány!” „Csupa ronda emberről ír!” „Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.” „Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.” „Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!” „Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...” „Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.” „Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...” „Szörnyű munka!” „Sivár, sivár.”

„Egy mindenkiért – mindenki egyért!” - ki ne ismerné Athos, Porthos, Aramis és az ifjú D’Artagnan történetét? A muskétások kalandjai azonban most vadonatúj feldolgozásban ragadják magukkal a közönséget a Szegedi Szabadtéri Játékok következő, saját produkciójában.