Vaknyugat

Mindnyájan függők vagyunk – legyen az társ, pénz, szerencsejáték vagy épp valamilyen káros szenvedély. Szücs Zoltán saját élményein keresztül mutatja meg a pusztító függőség hatásait, de nem szomorú önvallomást ír: nevetéssel oldja a fájdalmat, és velünk is megláttatja gyarlóságainkat.

Az előadás arról szól, milyen hazugságban élni, hazugságban leélni egy életet, és milyen, ha ezt a hatalmi elit különféle rétegeinek való megfelelés kényszeríti ránk. (Kovács Bálint)

Adott egy színész, aki szegény is, és szerelmes is. Szegény, szerelmes színész. Tudniillik ez a kombináció túl sok jóval nem kecsegteti az embert. Ám Liliomfit nem olyan fából faragták, aki meghátrál a nehézségek elől: küzd a szerelméért, Mariskájáért. Álruhát ölt, más bőrébe bújik. És mindezt teszi konok elszántsággal és nagy leleménnyel, hiszen mégiscsak játék az egész (élet). A legnagyobb színpadi alakítás.